Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

I. Néhány általános megjegyzés

- 5 -NÉHÁNY ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉS

mondjak, 6 í&ek? És hogy fogjak bele?

/Phaedra/

/Somlyó György ford./

Azt, aki eltöltve a forró szeretettől néhány négyzetméternyi deszka, s azon túl, az egész emberiség, az egész élet lráuit. amely e deszkákon u.jrateremthető,

EGYAZON FORRÓ SZERETETTEL kész rá. hogy szolgáljon minden hivatást, minden szakmát, sőt, még az ezekhez kapcsolódó kemény és gyakran hálátlan robotot Is vállalja:

azt az embert megilletheti a név: SZÍNHÁZI EMBER.

Az, aki mindebbe csak belenyugszik, az csupán "művésze" a színháznak.

A "színházi embernek" tehát vállalnia kell, hogy véglghajszolja magát mindenféle, hivatásával járó, másodlagos és esetleges körülményen, mielőtt eljut a perchez, amelyben szerelme klelégülhet. Ha ez sikerül,mégpedig anélkül, hogy a szerelem túl sokat veszített volna tartalmából, úgy soha nem sejtett örömökben lesz része.

Miből tevődik hát össze az "esetleges körülményeknek" ez az őserdeje, amelynek mélyén meghúzódva vár a szentély istene, az isten, aki a színpadon uralkodik? Ezt fogjuk meglátni a továbbiakban.

A színházakban, csakúgy, mint a templomokban vagy a primitív népek szent házaiban /amely utóbbiak annyira jellemzők Brazíliára/ kétarcú tevékenység folyik.

Az első, az Ihletettség aktusa, mindenki számára nyitva áll: akár az előadás Idején a színházban, akár az isten