Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
I. Néhány általános megjegyzés
6 -tisztelet alatt a templomban, akár a szentek házainak mágikus szertartásai során; a második bensőséges és magányos, visszavonult és önmagába zárkózott; ez uralkodik a próbákon, az imádság alatt, vagy annak a különös, ködös-homályos és magányos lábbadozásnak a során, amely jótékonyan követi az elmúlt éjszaka transzait. A trópusi növényzet tengerében szigetcsoportként meghúzódó kis házak redőnyei most zárva; csupán egyetlen kis ajtó tárul résnyires a szentek anyja lakik itt. ő most, a pihenő médium kegyelemteli állapotában, kávéját szürceöii. A szentek, áldozati ajándékoktól és fából készült istenszobraiktól környezve, házaikban alszanak. A bűvös füveket rejtő korsók még teli vannak megszentelt vízzel és a fülledt levegőt tömjén Itatja át. A szentélyben a pap breviáriumát olvassa vagy latin órát ad, miközben valamilyen hivő, a templom kiskapuján át, behatol abba a sajátos homályba, amely egyedül alkalmas rá, hogy megpillantsuk a világosságot; gondoljunk azokra a régi fényképészekre, akik sötét kendőt borítanak fejükre, hogy jobban lássanak. A tabemákulumban, kicsiny fehér napocskái között, ott él az isten. Az örökmécses, a világ lelkének jelképe, úgy tündöklik, mint az első csillag. Félig zárva a színház is, ez a szerény és profán hajlék. Egyik oldalát, az úgynevezett művészbejárót, szigorúan őrzi egy rokonszenves cerberus, megrakva utasításokkal, amelyeket soha nem tart be senki. A másik oldalon egy különös, csapdaszerü odú; a neve jegypénztár; Időnként "hívők" járulnak elébe, hogy jegyet vásároljanak. És valóban: ml "híveinknek" szoktuk nevezni azokat a nézőket, akik a pénztárnyitástól kezdve sorban állnak, hogy hozzájussanak törzshelyükhöz a kakasülőn. Ha a pénztár megnyitásának percében ők még nem állnak ott, az a darab számára rossz előjel.
