Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 55 -tetni hibáikat. Szenved, ha nem tudják megkülönböztetni, mi illik hozzájuk, mi való nekik s mi nem, ügy érzi, mintha valamilyen titokzatos és ördögi köldökzsinór kötné hozzájuk.

Kétféle szinházi ember van: az, aki a próbák során csak figyell-vizsgálja társulatát, és az, aki, szenvedélyes idomitóként, velük is dolgozik.

Az első a nézőtérről irányítja a próbát, holmi eszményi nézőként, aki a közönség megbízásából cenzorrá alakult. A második ott szaladgál a színpadon a színészek között, megosztva velük erőfeszítéseiknek legalább a felét, hogy segítse őket a keresésben. Hirtelen felbukkan előttük, úgy, hogy orruk majdnem összeér, hogy hipnotizálja őket. Beléjük karol, mintha vakot vezetne. Elbújik mögöttük, száját a fülükhöz közelítve, mintha az őrangyaluk lenne; vagy - miért is ne?! - valamiféle démon.

Mindkettőt egyazon szeretet hatja át;csak az egyik típus hűvösebb, a másik élvetegebb.

A dráma tábora. - Az Ily módon felépített darab egyszerre csak kezd kibontakozni, és minél Inkább életre kel, annál követelőbbé válik. Anyagtalan, de eleven lény, és a többiekhez hasonlóan, ő Is hallatja szívdobogását.vonakodik, el-elszökik, de magával is ragad, segit is. Mert a dráma maga is keres: együttest keres magának. Heakcióinak skálája végtelen; ezek gyakran megzavarják az embert.de mindig energikusak, elevenek. A dráma kegyetlen. Nincs benne könyörület a színészek iránt. A küzdelem néha kemény és az utolsó szó mindig az övé. Ő uralkodik ezen az egész, transzban hevülő kis világon.

A színház tábora. - Se tulajdonképpen a színházi ember tábora. A darabot ő választotta, ő szeretett belé. Ez a darab, hosszú és lassú lappangásl folyamat után, parancsoló erejű látomás formájában tűnt fel előtte. Ebből a szemszögből nézi, látja ma is. Tudja, hová kell vezetnie a müvet, hogy az teljes hatását kifejthesse, ügy érzi, hogy az a kép,