Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 34 -művész minden bizonnyal több különféle drámai esztétikán haladt keresztül. Az idősebbek a színházi embert gazdagabbá teszik; tradíciókat hoznak magukkal, amelyek, ha nem is mindig használhatóak /a színházban az ízlés gyorsan változik/, néha mégis addig nem sejtett távlatokat nyitnak. Emberünk és a munkában lévő idősebb szinész között állandó csere folyik, kölcsönhatás, egymás gyarapítása. Ulndamellett emberünknek értenie kell a módját, hogy az idősebb színészt meggyőzze néhány olyan uj vívmány szükségességéről, amely kívül esik megszokott tudása körén. A két művész figyeli egymást: "Hová vezet engem ez az ember?" - kérdi magában az egyik. "Elfogadja-e majd ezeket az uj elképzeléseket?" - gondolja a másik.

Olyan munka ez, amely mindkettőtől magasfoku stratégiai tudást kíván, a megbecsülés, a tisztelet és a gyengéd szeretet szellemében.

Az emberünk nemzedékéhez tartozó színészekkel a kapcsolatok brutálisabbak. Itt igazi közelharc folyik, a viszony kevésbé törékeny, a tudás ugyanabból a forrásból táplálkozik és az újdonságok egyiküktől sem olyan idegenek.

A fiatalok emberünket kettős probléma elé állítják. Hagy képességüket értékesíteni lehessen, először is oktatni kell őket. Emberünk néha félbeszakítja a tulajdonképpeni próbamunkát és néhány percet a szó szoros értőimében vett nevelésnek szentel. Ez az elveszett idő később meg fog térülni. Előfordul az is, hogy a fiatalt egy idősebb vagy érett színészre bízza, "bejáratás" végett.

Ez az emberi küzdelem teremti meg az úgynevezett színházi családot.

E lázas,egymás szoros közelségében töltött órák során, olyan intimitás, csaknem fizikai vonzalom alakul ki, amely a színházi embernek különösen drága. Ez a gyengédség, ez a forró, szeretetten légkör egyike legnagyobb örömeinek. A szó betű szerinti értelmében szereti színészeit. Ha betegek, ápolni kívánná őket. Szeretné őket tökéletessé tenni, eltün