Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 33 -■indlg készenlétben áll, hogy visszaterelje őket a megszabott útra /amely még nem a helyes ut/.^* E második stádium végeztével mondhatjuk el, hogy most kezdődik az Igazi munka, az Izgalmas munka, az, amely ezt a szakmát művészetté avatja. A társulat tehát már körülbelül három hete próbál /egy hetet tesznek ki az asztali, kettőt a rendelkező próbák/, és ekkor lép át ebbe a harmadik, drámai és mámorltó stádiumba, amelynek során a darabot vagy elkapjuk, vagy elvétjükl Ez az emberi küzdelem, a közelharc stádiuma. Benne három tábor vesz részt: a színészek, a dráma5 6* és a színház tábora. A színészek tábora. - Minden olyan társulatban, amely önmagát tartja valamire, ha tetszik, háromféle színészt különböztethetünk meg: az Idősebbeket, a felnőtteket és a fiatalokat} mint ahogy a jó gazdaságban Is vannak rangos öreg fák, amelyek biztosítják az ojtóégat és gondoskodnak a gyümölcs minőségének tartós voltáról; termőképességük teljében lévő fák, amelyek a kertészetet táplálják; és fiatal csemeték, amelyek, ha hozzáértő kéz ojtja őket, később, törvényszerűen, kitűnő gyümölcsöt adnak. Az idősebbekkel emberünk munka közben valamiféle "távolságot" tart, amely tiszteletből, tapintatból és ügyességből tevődik össze. A mesterség gyakorlatában elért kornak megvannak a maga jogai, ezt már Így tartja a szokás, de egyben megérdemelt jutalma Is ez megannyi fáradságban, áldozatok közepette eltöltött esztendőnek. Az idősebbeknek megvan a maguk tudománya; ez a tudomány úgy épül fel, hogy közben a 5. Ez a merőben materiális természetű munka attól is megkíméli a színészt, hogy alakjával Intellektuális szinten túl sokat foglalkozzék; ha egyáltalán képes elengedni ma?át, akkor ez a munka hozzásegíti ehhez, és gyakran épp lyenkor tör rá meglepetésszerűen az alak, amelyet Ily módon akkor tud felfedezni, amikor még nem kereste túlzott mértékben. 6. Az Írót, akár él, akár már meghalt, mindezekben a drámával azonosnak tekintjük.
