Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 30 "A szeretet megelőzi a tudást" - mondotta Platon. Ez a színészekre teljes mértékben érvényes. Az alak keresése olyan Ismerkedés, amely, mint a szerelemben, a tapintás titokzatos érzékszervén át folyik. Igaz, Igazi közben csevegünk, beszélgetünk, vitázunk, elokoskodunk egy-egy gondolaton, megtárgyaljuk a helyzetek pszichológiai hullámzását, de mindezt abban a reményben, hogy egy pillanatra megérintjük az alakot - mint ahogy egy nővel Is abban a reményben flörtölünk, hogy közel kerülünk hozzá és egyszerre csak a karunkban érezzük. Egy színpadi alakot nem az analízis révén hódítunk meg, hanem csak úgy, ha minden érzékszervünket mozgósítjuk és felé összpontosítjuk. Amikor ebben az éjszakában, amelyben színészek és alakok egymást keresik, a kettő között létrejön valamiféle érintkezésl pont, ez olyan, mintha hirtelen egy kis lámpa gyulladna ki. Kezdetben a fények még ritkák, az ember nem ismeri ki cagát köztük; aztán 3orra gyulnak ki más lámpák is, és kezdjük megkülönböztetni az alak sziluettjét, körvonalait. Megjelenik egy alak, majd a második, majd a dráma valamennyi főbb szereplője; ilyenkor aztán gondosan elmozdítjuk őket helyükről és igyekszünk egy kl3 rendet teremteni, mert ez a szilaj keresés mindent felforgatott. Hovatovább már nincs is dráma, csak egy szétszerelt gépezet, amelynek darabkái szanaszét hevernek. A színházi ember azonban nem veszítheti el szeme elöl a drama célját; hiszen d éppen ezt a célt szolgálja, s ezáltal szolgaija majd a többi embert. Eljön végre a perc, amikor a szereposztás véglegessé válik, amikor a színészek már sejtik alakjaikat és a stratégiai tervek tisztázódtak. És most mindenki felköltözik a színpadra... ...Mostanra különben már ott Is van mindenki. E meghitt tűnődések során a férfi egy hajtásra lehörpintetfce kávéját, elhagyta otthonát és mikor újra megpillantjuk, mái
