Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
29 Iránytól,állaadó aggodalommal tölti el - nem holmi önsáaböl, hanem azért, mart fél, hogy eltéved. Néha, ha azt akarja, hogy a színész eljusson egy tóle távol eső koncepcióhoz, szlu Indiánhoz méltó cselekhez kell folyamodnia. Hol gyengeséget tettet; hol eltúlozza erejét - de Ismételjük* mindig ügyel rá, hogy az Igazságtalanság veszélyét elkerülje. A színészek, a maguk réazéról, tele vannak aggodalommal; akárha as éj sötétjében tapogatóznának. Elindultak,hogy megkeressék alakjukat; és hideg elemzéssel soha nem fognak rátalálni - éppoly kevéssé egyébként, mintha holmi varázslat révén akarnák meglelni. A színházi ember feladata, hogy kedvező terepet biztosítson számukra, valamilyen Ideiglenesen pszlchologlkus és analitikus, mesterségesen világos és logikus közeget, amely lehetőleg az Igazság útjára segítse őket, ahol hirtelen, rajtaütésszerűen, mint amikor két emberi test felülete érintkezik, bekövetkezik a megismerés. A tudatlanságnak ebben az éjszakájában a színész <lórenyujtott karral bolyong, mint a vakok, az ürességben tapogatózik, abban a reményben, hogy találkozik alakjával. Hirtelen megremeg* sikerült megérintenie - az ujja begyén, a vállán, a fülén. A kővetkező pillanatban az alak már el Is tűnt. A színész folytatja a keresést. A barlangkutatás és a szembekötősdi különös keveréke ez. is a színházi embernek az Ilyen másodpercnyi találkozásokat el kell kapnia. A beszélgetés önmagukban haszontalan kerülő utjain visszavezeti a színészt ennek az első talélkoz&snak a színhelyére, Irányítja, tereli, néha szándékosan becsapja és egyszerre csak a színész másodszor is megremeg* térde súrolta az alak lábát; az már csaknem újra klslklott, de ó, összeszedve minden akaratát, a kabátjába kapaszkodott. "Megfogtad!" - kiáltja a színházi ember, és a színész oegcslkorgatja fogát. És a keresés folyik tovább.
