Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 28 -egyikről le kell mondani és megkezdődik a színházi ember munkájának egyik legrejtelmesebb és legnehezebb szakasza. Egy színházi embernek soha nem szabad igazságtalanságot elkövetnie. Azt mondhatnék, ez az ő első parancsolata. Beszélhetünk igazságtalanságról a színpad, a dráma, a társulat, a műszakiak, a közönség, a kritika, sőt még maga a színházi ember vonatkozásában is. Hogy ne legyen igazságtalan, ahhoz az kellene, hogy soha semmilyen téren ne legyen gyáva. Azonban a színházi embernek szive is van: szive, amelynek érzékenységét másfelől éppenséggel fejlesztenie kell, hiszen, mint ahogy már láttuk, magánemberi, egyéni szive, valami szabálytalan terjeszkedés utján, kollektív szívvé válik.

Továbbá: emberi anyaggal dolgozik, amelynek érzékenysége maga is a végsőkig fokozott. A tűi nagy őszinteséget néha kegyetlenségnek veszik. Azonfelül, mivel ő le ember, és feltételezésünk szerint értelmes ember, nem is mindig bizonyos önmagában.

3z a nyolc nap az asztal körül tehát emberünk számára nagy tudást kívánó, nehéz sakkjátszmát jelent, amelynek végére ügyesen és határozottan ki kell alakítania minden elhatározását.

A színész csak annak engedelmeskedik, amit érez. Hiába érti meg, amit kívánunk tőle; ha nem érzi, soha nem fogja végrehajtani.

férfinak tehát, e szerepekre bontott felolvaeások során, arra kell törekednie, hogy a maga koncepciójának megfelelően fedeztesse fel a társulattal a darabot.

íninéi jobb a társulat, annál határozottabb egyéniséggel rendelkeznek tagjai.

aéha, az asztali próbák során, megesik, hogy a férfi épp egy színész segítségével fedez fel olyan dolgokat, amelyek aellett elsiklott. Ilyenkor elképzelését megfelelően át kell hangolnia. A gondolat, hogy az ilyen átállítások már a kezdet kezdetén eltéríthetik a drámát az általa elképzelt