Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 27 -darab, milyen mértékben hat társaira, mely pontokon lankad el a figyelem, hol terjengős a darab - ezen majd segíteni keli -, hol hibázik esetleg az emberi Logika. És igen ritkán fordul elő, hogy a felolvasás nyomán kialakuló általános benyomás - a későbbiekben végzett munka ellenére - lényegesen különbözzék a nézők majdani benyomásától, amikor a darabot átadják nekik. Nos, ennél a drámáméi az olvasópróba jól sikerült} igen, a mai váratlan fennakadás ellenére is, amely megint csak időveszteséget okoz majd, változatlanul megvan minden ok a bizakodásra... Az első felolvasás után a szerepeket kiosztották a színészek között} egyesek fellelkesültek, mások megnyugodtak, azok, akik nem kaptak szerepet, csalódást éreztek /De hiába! a színpad érdeke mindenekelőtt!/, és utána, majdnem egy teljes héten át, a társulat egy asztal körül olvasta fel a darabot, ki-ki a maga szerepét. Jó módszer az, ha az ember nem megy túl korán színpadra. A színészekkel való munka Igen komplex és végtelenül érzékeny dolog. A rendezés legnehezebb pontja talán a szereposztás; mert ez a legfontosabb is. A színész, ha megfelelő szerepet kap, valósággal megkettőzi saját értékét. Ha egy jó társulat tagjai között rosszul osztják ki a szerepeket, a társulat rossz lesz. Ha a szereposztás sikerül, a társulat kitűnővé válik. Már az első asztali próbán, miközben a színészek Igyekeznek megfejteni szerepeik szövegét, kiderül, vajon hangjuk visszaadja-e a szöveget, vagyis testük otthont ad-e májd az alaknak. És mint ahogy a drámán belül az alakok idomulnak egymáshoz, ennek megfelelően kell a társulat színészei között is harmóniának kialakulnia. Néha megesik, hogy két színész a saját alakjához viszonyítva megtalálja a harmóniát, de egymás között, a szóban forgó szerepek viszonylatában, a harmónia nem jön létre. Ilyenkor a két színész közül az
