Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 26 -bent maradna; no Igen, de al van, ha valaki tizenegykor telefonál? Jó, neked van Igazad!

Újabb szán. "Hallói Léonard? /ez az üzenigazgató/. X. aegbetegedett, lumbágója van. Hivasd fel a dublózét, hogy este hétkor jöjjön be próbára. Ha nincs otthon...? Hát legyen! Ha még sincsen? Keressétek elől Köszönöm!"

Szerencsétlen egy próba lesz ez a mai, de hiába, az estét meg kell menteni. Ó, ez a darab, ez az átkozott darab!

''igazán bőven volt időd a felkészülésre, az előző még remekül megy, teli a színház.”

"Hem is az újról beszélek, hanem a másikról; három hónapja játsszuk, bőven elég volt belőle!"

À színházi ember csak a most soron következő darabra gondol, úgy, mint valami uj szeretőre.

...A próbák olyan jól Indultak... az első olvasópróba olyan Izgalmas volt... a társulatnak minden joga megvan az optimizmusra. Ritkaság, hogy az ember az első előadás napján ne találkozzék újra az első olvasópróba benyomásával, a jót Illetően egyébként csakúgy, mint a legrosszabbat!

A színházi ember beleszeretett egy darabba, hagyta, hogy az teljesen átjárja, áttanulmányozott mindennemű dokumentációt, papirra vetett egy rendezői koncepciót, amely majd, amikor a színpadon dolgozik, vázként szolgál számára - és azután, mielőtt még a szerepeket kiosztaná, saját maga felolvassa a müvet a társulatnak.

Ez az egyszemélyi felolvasás, az egybegyült színészek és néha egy-két bizalmas barát előtt, mind a darab, mind a színházi ember számára az első és talán a legérzékenyebb vizsga.

S felolvasás során, amikor Í3 valamennyi szerepet ő játszik el, az első közönség előtt egyszerre érzi téma, szöveg és rendezői koncepció erényeit. És miközben a példány lapjain végighalad, érzékeli, milyen érdeklődést vált ki a