Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
25 -nokká, akik velünk együtt alkotóén vesznek rését a színjátékban. Az ilyenek maguk is színházi emberek. Meglehet, hogy egy szép napon újra feltűnik, e az élet akkorára tökéletesen átalakította. Ez esetben számára minden könnyű lesz. Hány fiatal színészben hitt már a ml emberünk vadul, szenvedélyesen, anélkül, hogy azok hosszú éveken át a fejlődésnek legkisebb jelét is mutatták volna - és aztán, hirtelen, néhány hónap alatt egy óriás lépteivel ugrottak előre. Mint ahogy van olyan gyümölcs, amelyről az ember nem hiszi, hogy valaha is megérik és aztán,egyetlen éjszaka alatt, mintegy varázsütésre, élvezhetővé válik... A meghallgatás véget ért. A fiatalember, boldog nyugtalanságban, eltűnik. A férfi végezetül visszaemlékszik az örömre, amely néha, amikor igazi tehetséget fedezett fel,elárasztotta. A benyomás mélységes boldogságát még ma is érzi. Aztán hazamegy. Gyümölcslé, nyerskoszt, roston sültek, saláta és kávé - mindezt lenyeli, úgy, hogy oda sem figyel. Az asztalnál beszélgetés, “csevegés"; behatolnak néhány témába, klkl igyekszik felülkerekedni a vitában, de a telefon félbeszakítja az egészet. Íme a "telefonjelenet": "Halló! Szervusz, angyalom! /X. asszony beszél, a társulat egyik nagyon rokonszenves művésznője./ Ml az? Mit mondasz? nem tudsz mozdulni? Lumbágó! /Lumbágója van, nem tud mozdulni./ Az orvos volt már? Azt mondta, hogy ma este nem játszhatsz?... Hát persze, ne is gyere be a próbára, csak legalább este... Nincs rá sok remény... Hát jó... Majd beállítunk egy próbát valaki mással, csak este próbálj meg játszani... es-te-próbálj-aeg-játszani! Igen, egy masszázs, az remek lesz. Viszontlátásra. Halló! Halló! Adass magadnak egy injekciót... ia-jek-ci-ót!" A férfi visszateszi a kagylót; "Xcszcnöa, nee kérek 9ajtott! Mindjárt a kávémat kérem.” Tárcsáz; nem veszik fel. Még nincs két óra, a titkárnő még ne® ért vissza. Sokkal jobb volna, ha csak veiben jönne be és aztán egyfolytában
