Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 22 -a tárgyakat az élet valóságától a színház szuper-valóságáig; látszólag hamissá alakítják ókét, hogy "lgazahbán váljanak. De a "hamis” nem jo kifejezés; itt igazából transzponálásról van szó. E folyamat révén lehet a tárgyakat áthelyezni. vagyis transzponálni a színház, tehát a költészet alkjára.

 két férfi mostanára már belemelegedett a témába,akár két miiasztalos-tanuló, aki uj tárgyakról álmodik; az idő múlását már nem is tudják érzékelni. Játszanak. A színház a gyermekkor művészete. Mintha két kis kölyök szövögetné előttünk egy uj csíny terveit. A belépő titkárnő ébreszti őket újra a valóságra, amikor hozza az aláírandó leveleket. És még hozzáteszi: "Egy fiatalember várja önt a folyosón, Monsieur; beszélni akar önnel." Ezen a folyosón különben is egész nap árad, zajlik az élet.

A mindennapi élet egy tömbben zuhan vissza a két cinkostárs hátára, mint azok a fémredőnyök, amelyeket sok üzlet ablakán láthatunk; amikor leengedik őket, gulllotlne-ezerü hangot adnak.

A férfi tehát átolvassa és aláírja az elózó este diktált leveleket, vagy azokat, amelyeket az üzemigazgató diktált helyette. "Igen - mondja az üzemigazgató -, én beszéltem azzal a fiúval és nem volt merszem elküldeni. Egy jelenetet akar előadni neked. Érdekes arca van; nem tudtam neki ellenállni. Node majd meglátod."

Aláírás közben a férfi arra gondol, hogy az életnek ez az erőt morzsoló taposómalma nagyon árt a munkának, de nem szabad önzőnek lenni. Ha hajdanában az ö mestere az lett volna, akkor soha nem fogadja őt és az egész élete másképp alakult volna. Különben is, a munkának az használ, ha tele- 8zivjuk magunkat az élet minden benyomásával, ha kitárt lélekkel fogadjuk be az egész életet, úgyszólván ömlesztve. A munkának az használ, ha mindennapi magatartásunkat is a befogadásra állandóan kész, mélyen és gazdagon érző szív hatja á' ha életünk olyan gazdag izekben, mint a jó bor. A munká-