Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

A színpad ismét kopár, a dlszletmunkások egymás után elmennek; a nézőtér, a takarítás befejeztével, elsötétül; a hideg visszatéríti a férfit a valósághoz, Ismét bebújik felöltőjébe és... felmegy az irodába. Dél van.

Ab irodában ott ül az üzemlgazgató és a titkárnő. Ez a szakma nem ismer irgalmat, nem tűr egyetlen perc ernyedést sem, és ez Így megy végig az egész év során. A titkárnő tíz óra körül jön be, de gyakran csak ti. zen Két órával később távozik... viszont egyedül van. függetlenséget élvez, munkabeosztását nem ellenőrzik, aint a többi szakmában.

Az üzemigazgató? ő épp annyira igazgatónak érzi magát, mint az igazgató. Ez a színházi üzem az "Ő" üzeme. Vezeti a könyvelést, ellenőrzi a számlákat, irányítja a levelezést, s a lehető leggondosabban Igyekszik megkímélni Igazgatóját a "aem alkotó", vagyis az irodai munkától; de rajta a szeme a művészi vonatkozásokon is: az imént is fenn volt a színpadon. Személyesen akarja követni egy-egy előadás kialakulásának legapróbb részleteit Is, mert így és csakis tgy tud szert tenni mélyre ható s egyetemes tájékozottságra. Mint minden reggel, ma is nyolc óra körül útra kelt; járta az üzleteket, hogy egyéni, érdekes, de a dráma szellemének megfelelő bútorokat és kellékeket kutasson fel.

Pillanatnyilag ott ül irodájában, előtte kis csésze kávé; fáradtnak látszik, de a szeme vidám. Emberünk belép és leül az Íróasztal sarkához. A két férfi között mély és bensőséges kapcsolat uralkodik, olyan bensőséges, hogy csak bizonyos erőfeszítés árun jut eszükbe: kettesben vannak és illenék jó napot kívánni. i)e mire való a "jónapot", amikor a "viszontlátásra" köztük ismeretien?

A but orvadászát sikerrel járt,de a székeket csináltatni kell. Átvizsgáljak az uj darabhoz szükséges kellékes listáját.

:«8zerz8tt bútorokat és székeket persze nem hagyják meg eredeti formájukban; van. amit átalakítanak, van, amit .^festenek. Igyszóvai bizonyos aetamorfózlsoíon át elvezetik