Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Az ál-újító szellemről

- 70 -Pontosan ilyen az általunk formált álgroteszk, ha hiányzik belső tartalma. Az ilyen groteszk nem egyéb,mint szenvelgés.

Végül pedig annak kiegészítésére és illusztrálására, amit a valódi és az álgroteszkről magyaráztam, elmondanék egy esetet, amely nemrég történt velem. Meghivtak N. tanítványainak egy előadására. N.f mint ismeretes, művészetünk egyik legujitóbb szellemű képviselőjének számit.

Puskln-est volt műsoron, a nagy költő kevéssé Ismert, rövid müvei kerültek müsorras Mozart és Sallert. A fukar lovag. lakoma pesti« Idején.

Az előadás H. bő lére eresztett, de eléggé tartalmatlan beszédével kezdődött.

Nem mesélem el mindazt, amit ezen az estén láttam és hallottam, inkább azt beszélem el, mit mondtam az előadás után az igazgatónak és a szereplőknek.- Önök úgy találják - mondottam nekik -, hogy Puskint a huszadik században másként, részletekbe menőbben kell ját-szanl, mint ahogy a költő megírta, aert ellenkező esetben alakjai jelentéktelen, mindennapi történelmi vagy magánemberekké válnak. Az a véleményük továbbá, hogy Puskin csak tragikus, Molière viszont csak tragikomikus groteszkek formálására alkalmas. Művészetünknek ezt a legmagasabb fokát, amely felé, higgyék el nekem, egész életemben törekedtem, csakúgy, mint önök és más újítók - nos az ilyen tökéletes művészi alkotást önök groteszknek nevezik. Egyetértek! De van valami, amit egyáltalán nem értek, önök szemmel láthatóan őszintén hisznek abban, hogy ennek a groteszknek megvalósítására alkalmasak az önök színészei, akik semmiben sem tűnnek ki, művészi természetük semmiféle rendkívüli vonást nem tartalmas, akiknek nincsen technikájuk, nincsen művészi érzékük, akik a mondatok és szavak kimondásakor nem érzik azok belső lényegét, nem keresik azokat a mélységeket, amelyek általános emberi gondolatokat és érzéseket fejeznek ki, akik nem érzé-