Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Az ál-újító szellemről

- 68 -van szüksége. Az álgroteszk számos színházat szült. E szín­házak kivétel nélkül túlzott fogásokkal dolgoznak s ezzel kificamítják a színészek és a nézők hitel esség iránti érzé­két. Hogy megértsék, milyen veszélyt rejt magában az álgro­­teszk, magyarázat helyett elmondom, milyen a valódi groteszk. Hasonlítsák össze az álgroteszkkel és rög­tön megértik, milyen veszélyről van szó. Az Igazi groteszk a szerep és a színé­szi munka mélyen és jól átélt bel­ső tartalmának teljes, világos, találó, tipikus, sokoldalú és Igen egyszerű külső kifejezése. Ebben az átélésben és megformálásban nincsen egyetlen felesleges elem sem. A groteszk megalkotásához nem elég az emberi szenvedé­lyek minden összetevőjének átérzése és átélése, sűrítésre Is szükség van, s ezeket az elemeket a legszemléletesebb, me­rész, a túlzással, sőt néha a karikatúrával határos módon kell kifejezésre juttatni. A groteszk nem lehet kérdőjeles, nem lehet kevéssé érthető. A groteszk a durvaságig világos és körülhatárolt. Nagy baj, ha a groteszk szemlélése közben a néző ezt kérdi: "Mondja kérem, mit jelent a négy szemöldök, meg a vö­rös háromszög a színészek nyakán?" Nagy baj, ha magyarázgatnunk kellj "Látja, a művész éles tekintetet akart ábrázolni. És miután a szimmetria megnyugtatóan hat, megkétszerezte a szemöldököket" stb. Ez a groteszk halála. S helyén egyszerű rébusz marad, amely ugyanolyan együgyü és naiv, mint amilyennel a képesla­pok szórakoztatják olvasóikat. Mit érdekel engem, hány szemöldöke és orra van a szí­nésznek?! Lehet akár négy szemöldöke, két orra, egy tucat

Next

/
Thumbnails
Contents