Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)
Az ál-újító szellemről
- 63 -Sok rendező nem arra használja fel a színpadot és a színészeket, hogy kollektív alkotást és együttest hozzon létre, hanem csupán maga-magát mutogatja,s velük demonstrálja azokat az "uj elveket", "uj alkotói törvényeket", sőt "uj művészetet", amelyet állítólag ő fedezett fel. E rendezők nem alkotóerőnek tekintik a színészt, hanem sakkfigurának, amelyet ide-oda tologatnak, s nem követelik meg, hogy a színész magatartása belülről Indokolja mindazokat a cselekedeteket, amelyeknek vAgrehajtására késztetik. Nem vonom kétségbe azt, hogy az Igazi, tehetséges művész, aki a múltban vagy ma az impresszionizmus, a kublzmus, a futurizmu8, a neoreallzmus vagy az absztrakt művészet elvei szerint alkot, nem különcködésből és nem az emberek megbotránkoztatására készíti müveit. Müvének túlzott kiélezettségéhez hosszú kutatáson, alkotói kínokon, megtagadásokon és elismeréseken, kudarcokon és eredményeken, lázas elragadtatásokon és kétségbeeséseken keresztül vezetett az ut. Állandóan változtat a régin, örökké kutató és előretörtető képzelete uj meg uj követelményeket állít elé. De a ml színészi művészetünk nem jutott el oly messzire, hogy lépést tarthassunk a többi művészettel, s többek között az úgynevezett újító művészekkel. Még nem találtunk rá arra az igazi színpadi realizmusra sem, amelyet egyszlntre állíthatnánk a "peredvlzsnylkek"x^ régóta Idejétmúlt és elfelejtett festményeivel. De ezzel az előadás más alkotói nem törődnek. A zeneszerző, az irodalmár, a díszlettervező magával hozza a színházba poggyászát és nem akarnak hátratekintgetni a mi elmaradott művészetünkre. x/ A "Peredvizsnyikek" haladó, realista irányzat képviselői az orosz festészetben. A tizenkilencedik század második felében kialakult irányzat legnevesebb képviselői Repin, Szurifcov, Levitan, Kramszklj stb.