Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)
A fizikai cselekvésről
- 53 -tam a fogadóbéll szolgának, s utálna azért veszekedtem vele. A soron következő Idő alatt e jelenetben valamennyi cselekvésem csupán ennek a legfontosabb feladatnak a céljait követi: "hogy ehessem". Most pedig megismétlem a feljegyzések alapján igazolt cselekvéseket - határozott Torcov. - S hogy sablonba ne fulladjak /mivel az őszinte, produktiv, célszerű cselekvés egyelőre még nem alakult ki bennem/, az egyik helyes feladattól és cselekvéstől úgy vezetem oda magam a másik feladatig és cselekvésig, hogy azt fizikailag nem valósítom meg. Egyelőre csupán a cselekvéshez vezető belső indokok felkeltésére szorítkozom és ezeket erősítem meg ismétlésekkel. Ami az őszinte, produktiv, célszerű cselekvéseket illeti - ismételte -, azok majd maguktól születnek meg. Erről már gondoskodik a csodálatos emberi természet. Eljön az az idő, amikor úgy érzem majd aagam, mint a tojásban kikelésre érett kiscsirke. Szűknek fogom érezni benne a helyet és létrejön a tojáshéj szétfeszítésének szükségessége, hogy a cselekvés szabadsághoz jusson. Arkágyij Nyikolájevics ismét összpontosította a gondolatait és elkezdte felidézni magában az adott körülmények segítségével a fizikai cselekvéshez vezető belső indítékokat abban a sorrendben, ahogy azok fel voltak jegyezve. Arra törekedett, hogy semmiféle mozgást ne végezzen és amit érzett, azt pusztán a szemével, arcának játékával s az ujjal hegyével adta vissza. Én a feljegyzést kisértem figyelemmel és ha valamit kifelejtett, emlékeztettem rá.- Érzem - mondotta anélkül,hogy abba hagyta volna munkáját -,hogy a széttagolt cselekvésekből nagy periódusok képződnek, a periódusokból pedig a logikus, és egymást követő cselekvések összefüggő vonala áll elő. Ezek mind előre Igyekeznek, az igyekezet mozgást szül - a mozgás pedig igazi,belülről jövő életet. Ebben a megérzésben már felismerem az igazságot, az igazságnak pedig hitele van.Minél többször is-
