Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A fizikai cselekvésről

- 41 -- De tudom.- Aztán Hlesztákov rá akarja venni Oszipot, hogy menjen el és nézzen valami harapnivaló után. Talán nem tudja, hogyan kell valakihez unszoló kéréssel fordulni?- De azt is tudom.- Nos hát akkor játssza el csak azt, ami Így első alkalommal is érthető, azt, amiben érzi az igazságot, amivel őszintén meg tud győzni.- Mi az, ami az első alkalommal megközelithető számunkra az uj szerepben? - igyekeztem megtudni.- Nem túl sok. A külső mesének és epizódjainak visszaadása a legegyszerűbb fizikai cselekvésekkel.

Kezdetben a magunk személyén és érzésvilágán át csupán ezt próbálhatjuk meg őszintén és élethűen visszaadni.Ha arra támadna kedve, hogy ennél többet adjon, akkor erején felüli feladattal kerülne szembe, megkockáztatná, hogy a hazugság birodalmába sodródjék és ez a megjátszás és a természetellenesség felé taszítaná. Eleinte talán megijed a túlságosan nehéz feladattól - hiszen még nem készült fel arra, hogy az uj szerep lelkének mélyére hatoljon. Éppen ezért tartsa magát szigorúan a fizikai cselekvések szűk területén belül,ebben keresse a logikát és a következetességet, mert enélkül nem találhatja meg az Igazságot és a hitet, s következésképpen azt az állapotot, amit úgy mondunk: "létezem" a szerepben.- ön azt mondja: formáljam meg a mesét és adjam vissza a legegyszerűbb fizikai mozdulatokat - kérdeztem -; de hiszen a mesét a színdarab kifejtése adja meg. A mesét már megalkotta a szerző.- A szerző igen.de maga nem. Az ő meséje csak maradjon meg. De kell hozzá a maga viszonylata is. Hadd gördüljön csak a szerző cselekménye, de fontos, hogy az a magáévá is váljék. Nem szabad, hogy a maga számára Idegen maradjon. Nem lehet őszintén élni Idegen cselekvésekkel. Meg kell teremteni a magunkét, amely azonos a szereppel és amelyet a mi tu-