Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A fizikai cselekvésről

- 42 -datunk, a ni akaratunk, a ml érzéseink, logikánk,következetességünk, igazságunk és hitünk mutat.

Próbálja csak meg, menjen fel a színpadra és kezdje el onnan, ahol Elesztákov bejön. Puscsin majd Oszipot játssza, Vjuncov pedig a szolgát, a fogadóban.- Szívesen!- De nem tudom a szöveget ér nem tudom, mit mondjak - jegyeztem meg.- A szöveget nem tudja, de a beszélgetést tartalmilag, úgy általában fel tudja magában idézni?- Nagyjából igen.- Nahát, akkor csinálja csak a saját szavaival, majd én súgom a gondolatainak sorrendjét. Aztán majd magától is hozzászokik hamarosan a gondolatok egymásutánjához és logikájához.- Csakhogy nem Ismerem az alakot, amelyet ábrázolnom

kell.- De mégis tud egy fontos szabályt, amely Így szól: "bármilyen szerepet játszik is a színész, mindig maga kell, hogy cselekedjék, a maga szenvedélye és ieikiismerete alapján." Ha nem találja meg, vagy ha elveszti önmagát a szerepben, ezzel megöli az ábrázolt személyt, mert nem lesznek benne élő érzések. Szt az érzést az alakítandó személynek csak a színész tudja megadni, rajta kívül senki más. Ezért minden szerepet, a szerző által megadott körülmények között, önmagán keresztül játsszon meg. Ha ez megvan, akkor már nem nehéz az egész szerepet kialakítani magában. Ehhez a legjobb talaj - az élő emberi érzés.

Arkágyij Nylkolájevlcs megmutatta, hogyan kell elkeríteni Malotevkova szobájából a szállodai szobát. Puscsin a díványra feküdt, én meg kijöttem a kulisszák mögül. Hozzákészültem, hogy az éhes flcsurt alakítsam: lassan jöttem be a színre, a mímelt sétapálcát, cilindert átadtam Oszlpnak,szóval eljátszottam a klasszikus alak megjelenésének szokványait*