Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A fizikai cselekvésről

- 39 -Mindent a maga Idejében.

Arkágyij Nyikolajevics rövid szünetet tartott, majd Így folytatta:- Éh az uj szerephez egészen másképpen fogok hozzá. Ilyenformán: mi az uj darabot egyáltalán nem olvassuk fel, nem tartunk belőle megbeszélést, hanem egyszerűen meghívjuk a színészeket a darab első próbájára.- Hogy-hogy? - kérdezték értelmetlenül a tanulók.- Önök jól ismerik saját élményeik alapján a színésznek azt a színpadi állapotát, amelyet "színpadi közérzet"nek nevezünk.

Ez az érzés fogja egységbe valamennyi "elemet", ez őrködik felettük és ez irányítja őket alkotó munkára.

Azt hihetnők, hogy ilyen lelkiállapottal már úgy közelébe lehet kerülni a darabnak és szerepeknek, hogy azokat részletesen tanulmányozhatjuk.

Én viszont azt állítom, hogy ez kevés és hogy a költői mü lényegének megkeresése és megismerése szempontjából, a róla való véleményalkotás szempontjából az alkotóművésznek még hiányzik valami, ami megadja a lökést és belső erőit munkára serkenti. E nélkül a valami nélkül a darab és a szerepek elemzése értelmetlenné válik.

Agyunk engedékeny szerszám. Mindenkor kész a munkára. De az agy egymagában nem elegendő. Szükség van az érzelem közvetlenül fellzzitott részletére, az akarat és a "színpadi közérzet" valamennyi egyéb elemére. Ezeknek segítségével kell megteremteni önmagunkban a szerep életének valóságos átérzését. Ezután már a darab és a szerep elemzését nem az ész, hanem az alkotóművész egész szervezete végzi el.- Bocsásson meg, kérem, de hogyan Is van ez? Ahhoz, hogy át tudjuk érezni a szerep életét, Ismerni kell a költő müvét; már megbocsásson, ehhez azt elébb látni és tanulmányozni kell. ön azonban azt állítja, hogy mielőtt át nem éreztük előzőleg a költő müvét, tanulmányoznunk nem szabad.