Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)
A fizikai cselekvésről
- 38 -hónapokra van még szükség, hogy mindazt kihajítsák magukból, ami felesleges és összeszedjék, elsajátítsák, ami szükséges és - ha csak részleteiben is - de megtalálják önmagukat az uj szerepben. Most pedig feltehetjük a kérdést: vájjon helyes-e az uj szerep megközelítésének első lépéseinél az efajta erőfeszítés,mikor annak frlsseségét féltőn kellene óvni? Helyes-e szerepre vonatkozó idegen gondolatnak, szemléleteknek, viszonyulásoknak és megérzéseknek efajta kíméletlen behatolása az alkotóművész még fel nem tárult leikébe? Természetes, hogy az efajta munkánál Is meg-megragad ltt-ott a lelkében valami fontos dolog, ami az alkotásban majd hasznára válik. De még több kerül belé, ami szükségtelen, felesleges: értelmezések, gondolatok, érzések, amelyek kezdetben csak lehúzzák az agyát, a szivét, megrémítik a színészt és megzavarják szabad alkotó munkájában. Nehezebb a számára idegen és távoli dolgokat átgyurnl, mint megvalósítani saját elgondolását, amely közel áll gondolkodásához és szivéhez. De a legrosszabb az, hogy ez az Idegen elgondolás előkészítetlen, felszántatlan, száraz talajba hullik. A színdarabot és a szerepeket, a bennük jelentkező érzéseket nem szabad úgy meghatározni, hogy - hacsak a legkisebb apró parányát Is - nem mi magunk találtuk meg a költő müvében. Ha a színész minden belső erejével és külső alakító felkészültségével fogott volna hozzá a számára Idegen gondolatok és érzések befogadásához, ha csak kicsit Is szilárd talajt érzett volna a lába alatt, akkor tudta volna: mit kell kivenni és mit kell elvetni mindabból, amit a szerepre vonatkozóan a megkérdezett és meg nem kérdezett tanácsadók mondottak. Ezek szerint nem a megbeszélések és az asztali próba ellen foglalok állást, hanem az ellen, ha azt nem megfelelő Időben alkalmazzák.
