Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 20 -fotója a szlnielőadásnak, neki la szüksége van, akárcsak a szereplőknek, bizonyos előkészületre, mmgfelelő hangulatra, «ert e nélkül nem tudja átvenni a benyomásokat s képtelen felfogni a aü alapgondolatát.

A színház munkásai neacsak az előadás alatt, hanem a nap minden szakában függő viszonyban vannak a aüvészst fő céljával. Ha a próba bármely okból eredménytelennek bizonyul - az, aki megzavarta a munkát, a közös fő célnak árt. Csak megfelelő körülmények között lehet igazán alkotni ée aki ezek létrejöttét gátolja, bűnt követ el a művészet és a társadalom ellen, amelyet szolgálunk. Sgy elrontott próba megsebzi a szerepet, egy megsebzett szerep nemhogy elősegítené, hanem gátolja a szerző alapeszméjének megértését, márpedig ennek klhangsulyozása a színház fő feladata,

X

A színházi élet szokott jelensége, hogy a aüvéssl és az adminisztratív réaz, a színpad és az iroda ellenlábasok. A cári Időkben ez tette tönkre a színházat. A "cári színházak irodája" elnevezés annakidején magában foglalta alndazt, ami a bürokratikus pangásra, a megcsontosodott előítéletekre jellemző.

Magától értetődik, hogy a színházi Irodának megvan a maga rendeltetése. Szerepe azonban másodrendű, minthogy a színház művészi élete nem az Irodában, hanem a színpadon zajlik le, nem az Iroda, hanem a színpad vonzza a nézőint s teremti meg a színház népszerűségét és hírnevét, nem az iroda, hanem a színpad alkot, nem az irodát, hanem a színpadot szereti a társadalom, nem az iroda, hanem a színpad hagy maradandó benyomást a nézőben s gyakorol nevelőhatást a társadalomra, végül nem az iroda, hanem a színpad hozza a jövedelmet.

De próbálja ezt valaki megmondani egy színházi vállalkozónak, színigazgatónak vagy akár bármelyik Irodai alkalma-