Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 17 -•sstbsn visszafejlődik. A színész sokszor nem nyújt egyebet annál, nlnt amit ügyi* tud - * hitvány próbákon és hazug előadásokon beldegxődött nodorosaágalt.

Holott a itinéazMk s különösön a legtöbbot panaszkodóknak, a középszerű színésznek, aki nem első, hanem mondjuk, második vagy harmadik szerepkörben Játszik, több szabadideje van, eint bármely más foglalkozású embernek.

Némely színházban, mint például a miénkben is, a délelőtti próba 10-11 órakor kezdődik. Eddig az időpontig a szinészek szabadok, ez több okból helyes, különösen a mi viszonyaink köxött. A színész későn végzi az előadást, ez fel is Izgatja 8 egyhamar nem tud elaludni. Amikor nár mindenki jóízűen alszik, a színész a tragédia utolsó, leglzgatóbb felvonásában ját szik s talán éppen "meghal" a színpadon.

Hazatérve, örül, hogy csend van körülötte, hogy magábaszállhat s ax emberektől távol dolgozhat magában uj szerepén.

Csodálható-e tehát, hogy másnap, amikor mások felébrednek és munkához látnak, az elgyötört szinészek, mindennapi idegekremenő nehéz munkájuk után, még alszanak?

"Biztosan lumpolt" - mondogatják rólunk a nyárspolgárok.

De olyan színház la van, ahol a sxinészt "kordában tartják", "vasfegyelmet gyakorolnak", "példás rendet tartanak". Náluk már reggel nyolc órakor kezdődnek a próbák.

Az ilyen színház kérkedik rendszabályaival, nem törődik a színészével s... igaza is van: színészei egészen nyugodtan meghalhatnak naponta háromszor is, s utána, másnap reggel, három darabból is tarthatnak velük próbát,

"Trararam... tam... tam... Tratatata...stb. - mormolja maga elé félhangon a drámai hősnő. - Átmegyek a dívány másik oldalára és leülök."

Válaszul, ugyancsak félhangon, a hős következik "l'rararam... tam... tam... tratatata... A díványhoz megyek, letérdelek és kezetcsókolok."