Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

18

Előfordul, hogy amikor tizenegy óra tájban próbára megyek, az utcán találkozom az ilyen színház színészével, aki ■ár próba után indul sétára.- Hova, hova? - kérdezi. Próbára. - Hcgy-hogy, Ilyen későn? - jegyzi meg, nem minden epés gúny nélkül, miközben gondolja a magáét: "Na hiszen, micsoda álomszuszék, lusta népség. Micsoda rend lehet az ő színházukban." - Én már próba után vagyok. Az egész darabot átvettük, mert ml már nyolc órakor munkába álltunk - jelenti ki büszkén a szinész-lparo8, leereszkedően mérve végig a késlekedőket. De nekem ennyi elég, én már tudom, kivel van dolgom s milyen "művészetről" lehet Itt szó.

Hogyan meneküljünk az ilyen szatócsoktól, kupecektől, bankhivatalnokoktól? Hol találunk olyanokat, akik értik s ami még fontosabb, megérzik, mi az igazi színész voltaképpeni munkája s hogyan kell a színésszel bánni?

Ismerek szinházvezetőket, mégpedig jóhirü helyeken, akik, állítólag, művészit akarnak nyújtani s egyúttal hívei az üzleti jellegű színháznak és az említett "vasfegyelemnek". Hogyan tudnak ezek az emberek dönteni a munkabeosztásról és a művészi követelményekről, amikor színészeiket könyvelők, iktatók és pénztárosok színvonalával mérik; hogyan tudnának arról, hogy mennyi önfeláldozást Igényel, mennyi Ideget emészt egy igazi színész müvének felépítése, aki a 12 óráig tartó olvasással mérhetetlen zavarokat okoz az Iroda ügymenetében7

S mindennek ellenére én újabb és újabb követeléseket támasztok éppen a jó színészekkel szemben, akár nagy, akár kis szerepkört töltenek be, minden szabad percükre igényt tartok, megkívánom, hogy szünetekben és az előadás vagy a próba számukra szabad jelenetei Idejében dolgozzanak és tökéletesítsék technikájukat. Erre, igenis, mindegyiknek marad elég ideje.