Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 15 -Küiön-külön kell minden embert megkörnyékeznünk, beszélgetnünk Tele s Ilyen módon rájönnünk arra, mit lehet és mit kell elérnünk vagy leküzdenünk nála, de ehhez kitartónak, szilárdnak, követelőnek és szigorúnak kell lennünk.

Emellett mindig gondolnunk kell arra, hogy a hólabdával játszó gyermekek milyen apró golyócskákból csinálnak óriási hótömböket. Ugyanennek a növekedési folyamatnak kell végbemennie nálunk is. Először csak magam vagyok. Azután kettesben - én és a velem együttérző -, majd négyen, nyolcán, tizenhatan; vagyis számtani, sőt mértani haladvány szerint növekedve.

Ezért, ha az első évben öt-hat emberből álló csoport érti meg a kitűzött feladatot, de ezért szivvel-lélekkel küzd és eltéphetetlen szálak fűzik őket egymáshoz - legyünk boldogok, nyert ügyünk van.

Nem lehetetlen, hogy a színház egy-egy sarkában egyidejűleg több ilyen csoport jön létre - annál jobb, annál gyorsabban forrnak eszmeileg is össze. De ez nem megy egyszerre.

X

Hogyan kéz:.i napját az énekes, a táncos, a zongorista? Fölkel, fi. Ik, felöltözik, reggelizik, azután az énekes meghatározott Időpontban gyakorolni kezd, vokalizál, a muzsikusok skáláznak, technikájukat fejlesztő gyakorlatokat végeznek, a táncosok a színházba sietnek ás ott gyakorolnak, így megy ez minden nap, télen-nyáron, s minden elmulasztott nap veszteségnek számit, visszaveti a művészt.

Tolsztoj, Csehov és minden igazi Író döntően szükségesnek tartotta, hogy minden nap meghatározott időben Írjon, ha nem is regényt, novellát vagy színdarabot, de legalább naplót, amiben följegyzi gondolatait, megfigyeléseit. Alapkövetelmény, hogy a toll vagy az Írógép egy napra se szokjon ei attól, hogy a legfinomabb és legpontosabb módon, közvet-