Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

- 13 -ami a színpadról fényűit. Művészetünkben az elvtelen igénytelenség süllyesztette a színházat oly mélyre. A színház ugyenezen okokból nem foglalhatja el az őt megillető magas polcot s nem fejtheti ki a társadalom életében azt a fontos Jelentőséget, mire hivatott.

Én nem vagyok puritán. Szó sincs róla. Hiszek a színházban. Szeretem a vidámságot, a tréfát.

X

Mindazt, amit életre akarnak hívni, mindazt, ami szükséges az egészséges légkör, a fegyelem és rend megteremtéséhez, először önmagukon szűrjék át.

Az alkotó légkör és fegyelem megteremtését rendesen az egész társulatnál, a bonyolult színházi gépezet valamennyi alkotórészénél egyszerre kísérelik meg keresztülvinni. Ebből a célból szigorú rendeleteket. parancsokat adnak ki, egyesekre büntetéseket rónak. Az eredmény csupán az, hegy elérnek egy bizonyos külső, formális fegyelmet,ezzel be is érik, sőt, az Így elért "példás" rendre még büszkék is. Pedig a színháznál a művészi fegyelem a legfontosabb. Ezt azonbiin külső eszközökkel sohasem lehet megteremteni, ezért a szervezők elvesztik türelmüket, hitüket és a balsikert másoknak tulajdonítják, a hibát a kollégákra hárítják: "ilyen alakokkal nem lehet semmire sem menni" - mondogatják ilyenkor.

Próbálják egészen más oldalról megközelíteni ezt a feladatot, kezdjék sajátmagukon. Saját példájukkal hassanak 8 próbáljanak másokat meggyőzni. Ez igen előnyös helyzetet biztosit és senki sem verklizheti a fülükbe: "bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejü" vagy "más szemében a szálkát..."

Saját példánkkal tudjuk legbiztosabban kivívni a tekintélyt. Saját példánk a legjobb bizonyíték, nem csupán a többieknek, hanem elsősorban sajátmagunknak. Ha azt követelik meg, amire saját maguk is képesek, biztosak lehetnek ab-