Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

12 -télén végszóval, hogyan viselkedjék ilyen gépies fecsegéssel szemben, ami elferdíti az értelmet, eltorzítja az érzéseket? Egy helytelen felelet a színpadon helytelen folytatást is Idéz elő és a partner játékát is rossz irányba tereli.

Ezért tehát ahhoz tartsák magukat, hogy a szinész minden próbán teljes hanggal köteles játszani, pontos szöveget kell mondania s pontosan a szerep kijelölt vonalán kell megfelelnie az adott végszavakra.

Ez a szabály valamennyi színészre egyaránt kötelező, mert ennek megtartása nélkül nincsen értelme a próbának.

Amit most mondtam, az nem zárja ki annak lehetőségét, sőt esetleges szükségességét, hogy érzékeinket és cselekvéseinket olykor még szavak nélkül is ki lehet fejeznünk, s másokkal közölnünk.

X

Amennyire nemes és fennkölt egy igazi szinész hivatása - szépet teremteni, hirdetni és nyújtani -, olyannyira méltatlan és megalázó az olyan színész mestersége, aki pénzért, karrierért vagy más előnyökért eladja magát.

A színpad fehér lap, ami éppúgy szolgálhatja a feanköltet, mint az alantast, attól függ csak, mit mutatnak be s ki és hogyan játszik rajta. Mi mindent elbírt már az a szegény színpad! Salvini, Jermolova vagy Duse csodálatos, feledhetetlen alakításait éppúgy, mint a lokálok ledér számait, pornográfiát s a kabarék durva, müvészietlen bohózatait vagy éppen a közönséges és Ízléstelen reklámot.

Nehéz meghúzni a határt a fenséges és a hitvány között. Igaza volt Wilde-nek, aki azt mondta, hogy a "szinész vagy pap vagy bohóc". Egész életükben keressék azt a demarkációs vonalat, amely művészetünkben elválasztja a rosszat a jótól. Hány szinész áldozza egész életét a rossznak anélkül, hogy maga is tudná, egyszerűen azért, mert nincsen tisztában azzal, mily n hatást tesz játéka a nézőre. Nem mind arany,