Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Színészetika

11 -Egyszerűen kicsinyes, személyes sérelmek vagy félreértések miatt.

Idejuthatnak, ennyire megalázhatják saját magukat a színészek, ha nem küzdik le Idejében alantas komédiás ösztöneiket. Szolgáljon ez önöknek is intelmül és elrettentő például.

Gyakori jelenség a színházban a következő: a rendezőkkel és a vezető személyekkel szemben azok a fiatalok a legkövetelőzőbbek, akik a legkevesebbet tudnak, ök akarnak mindig a legjobbakkal együtt dolgozni és nem bocsátják meg, ha az illető nem tud belőlük csodákat kicsiholni. Pedig a kezdők e követelései, bizony, alaptalanok.

Nyilvánvaló, hogy a fiatal színésznek van mit tanulnia, van mit elsajátítania pályatársától, ha az csak valamennyire tehetséges és tapasztalt. De neki magának kell rájönnie arra, hogy azt sajátítsa el, ami fontos és szükséges.

Ezért ne legyenek válogatósak, ne akarjanak mindenáron kritizálni és gondosabban ügyeljenek arra, amit a tapasztaltabb színészek, még ha nem Is zsenik, nyújtanak.

A hibákat könnyű majmolni, de elsajátítani a képességeket nehéz.

X

Sok színésznek, különösen vendégszereplőnek megvan az a rossz szokása, hogy a próbákon nem Is fél-, hanem negyedhangon játszik.

Ugyan kinek van haszna abból, ha valaki csak úgy a foga között szűri a szót s a legcsekélyebb bensőség, sőt, minden értelmezés nélkül darálja le szerepét? A szövegnek ez az értelmetlen lemorzsolása eltorzítja a szerepet, mert Így a színész megszokja, hogy mesterségnek tekintse a játékot.Holott tudvalevő, hogy a szóficamok mennyire befolyásolják a cselekmény helyes vonalát. Mit csináljon a partner egy hely-