Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)

Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere

- 7 -igazi művészi igazsághoz”, "a belső realizmushoz". Ehhez mindenekelőtt arra volt szüksége, hogy a színész átélje szerepét - ami abban a korban óriási vivmány volt - és ezért olyan technikát dolgozott ki, amely megfelelt ennek a feladatnak. Lefektette az "átélésen alapuló színház" alapkövét, és ez a színház, akkori nézeteinek megfelelően, ellentétben áll az " alakító színházzal".

BRECHT a maga első drámáit 1913 és 1920 között irta, kezdettől - mindenekelőtt az első világháború élményének hatására - szemben állva a polgári társadalommal, egy reakcióssá vált osztállyal. Érezte a kor társadalmi bajait, anélkül azonban, hogy azokat meg tudta volna magyarázni, és drámái, tartalomban és formában egyaránt, e bajokat fejezték ki. A színpaddal Brecht akkoriban szinlkritikusi minőségben foglalkozott. Támadta a konvencionális színházi ipart, kikelt a rutin és a ripacskodás ellen, ám uj követelményekkel még nem lépett fel. Mintegy 1926-tól fogva Brecht közgazdasági és társadalomtudományi müvek tanulmányozásával kezdett foglalkozni. Megkísérelte,hogy a modern társadalom problémáit, az imperializmus korának osztályharcait és ezek gazdasági összefüggéseit a szinház látókörébe vonja. A naturalizmusnak és az expresszionizmusnak átélésen alapuló játékmódjával szemben olyan játékmódot dolgozott ki, amely képes a társadalom és az ember ellentmondásos fejlődését megmutatni: ugrásokat, ellentétes magatartási formákat, bírálatot. A közönség ne élje bele magát az ábrázolt társadalomba, hanem Ítéletet mondva fölötte, helyezkedjék szembe azzal. A valóságot változónak és megváltoztathatónak kell ábrázolni.Brecht azt követelte a színháztól, hogy szórakoztatás helyett oktasson.A közönséget, amennyiben polgári közönségről van szó, a bírálaton keresztül provokálni kell; ha pedig - mintegy 1930-tól kezdve - munkásközönségről, akkor a társadalom forradalmi átalakítására kell felszólítani.