Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)

Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere

- 43 -Két ellentmond&B Brecht szándékainak demonstráláséra az opera kétségkí­vül különösen alkalmas volt! "Az opera értelmetlensége abban áll, hogy benne raci­onális elemeket használnak fel, plaszticitásra és realitásra törekednek, hogy a zene egyidejűleg mindezt újra érvénytele­nítse." A továbbiakban Brecht ezt irjas "Egy haldokló ember reális valami. Ha ugyanakkor éne­kel is, máris elértük az értelmetlenség szféráját." Brecht itt egy ábrázolásbeli ellentmondásra mutat rá; arra az ellentmondásra, amely az esemény és kifejezési mód­ja, illetve a színész vonatkozásában, az ábrázoló és az áb­rázolandó alak között fennáll. Az operában ezt az ellentmon­dást az ének teremti meg; Brecht arra törekszik, hogy ugyan­ezt a prózai színház színészének vonatkozásában is bebizo­nyítsa. Megállapít Brecht egy másik ellentmondást is; azt,a­­mely szinpad és nézőtér között uralkodik. "Ha például a Mahagonny tizenharmadik szakaszában a nagyevő halálra zabálja magát, úgy ezt azért teszi, mert a társadalomban éhség dúl. Noha még csak nem is utaltunk rá, hogy miközben emez zabái, mások éheznek, a hatás mégis pro­vokativ volt. Mert ha nem is mindenki hal bele a zabálásba, akinek van mit zabálni, viszont sokan vannak, akik éhenhal­­nak azért, mert emez belehal a zabálásba." Brecht megállapítja, hogy "ez a tartalom elsősorban provokativan kell, hogy hasson", de nem mutatja be azokat a színházi eszközöket, amelyekkel ez a hatás elérhető. Az ese­ményt közvetlenül a valósággal állítja szembej a nagy világ­­gazdasági válság idején vagyunk, az eseményt tehát a közön­ség tudásanyaga teszi egyértelművé. I

Next

/
Thumbnails
Contents