Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)

Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere

esetében azonban lehetetlennek bizonyult, hogy negyven forradalmár konkrét életútját kidolgozzák.

Szűkölködtek a Művész Színház nagy mesterei bizonyos technikai tapasztalatokban is. így például a színészek nem tudtak lőni, és Sztanyiszlavszkij azt kivánta, hogy átélés helyett elsősorban dolgozzanak, cselekedjenek. "Csakhogy a baj az, hogy ön ’átél*. Ebben a képben lőni kell, nem pedig átélni. Kérem, Hja Jakovlevics, ossza be e kép valamennyi szereplőjét egy lövészszázadba." A valóság, az igazi /és nem a klasszikus irodalomból elsajátított/ élet ismerete nélkül az uj anyagokon, amelyek az osztályok nagy összecsapásait ábrázolják, nem lehetett úrrá lenni.

A Páncélvonat sikeres előadása uj korszakot nyitott a Művész Színház előtt. Egyelőre a társulat nem annyira megoldások» mint inkább problémák előtt állt. Sztanyiszlavszkij arra a meggyőződésre jutott, hogy "egy olyan témához, egy olyan alapeszméhez, amilyennel ebben a drámában dolgunk van, nem elegendő... ha megértjük és átéljük az Író eszméjét; ezt az eszmét magunkévá is kell tennünk és tudnunk kell, hogyan testesítsük meg valamilyen tökéletesen megfelelő színpadi formában."

Az osztályharcok ábrázolása megkövetelte, hogy ne csak érzelmeket, hanem tetteket és gondolatokat is ábrázoljanak, így hát maga a valóság tűzte napirendre a pártosság problémáját; azt a problémát, hogy hogyan foglaljunk állást az eseményekhez és az alakok ábrázolására gyakorolt hatásukhoz. Afinogenov1^* Rettegés cimü drámájának előadásáról /1931- 1932/ szólva Gorcsakov Így idézi Sztanyiszlavszkijts "El kell érniök, hogy hőseik szavai és gondolatai - politikai gondolatai - a színpadon éppoly szervessé és méllyé váljanak, mint az életben a bolsevikoknak, a szocializmus építőinek esetében. Ha ez sikerül, akkor a dráma a forradalmi

I?. Alekszaadr Hyikolajevics Afinogenov /1904-19A1/ drámájának eredeti cime Sztrah /1930/.