Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)

Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere

- 32 -eszme győzelmét fogja hirdetni!" És Gorcsakov Így folytatja: "Semai kétség, hogy a drámának ez a felfogása egyben tükrözte azokat a mélyreható változásokat is, amelyek Sztanyiszlavszkij tudatában végbementek."

1928-ban, a Művész Színház harminc éves fennállásának alkalmából elmondott beszédében, Sztanyiszlavszkij kijelentette, hogy színháza néhány évet tanulással töltött és uj tapasztalatokat is gyűjtött, most azonban itt az ideje, hogy ezeket tovább is adja. A Páncélvonat előadásának eredményeképpen Sztanyiszlavszkij hozzáfogott az Othello rendezőpéldányának kidolgozásához, amelyben nagy figyelmet szentelt az alakok társadalmi helyzetének, osztályviszonyainak. Élete végéig dolgozott ezen a könyvön. Ugyanakkor hozzáfogott a szerepen való munka elméletének egy uj változatához is; a forma didaktikus célzatú párbeszéd volt, Torcov, a tanító /Sztanyiszlavszkij/ és szinlnövendékei között.

Sztanyiszlavszkij ezzel alapvetően megmásította addigi felfogását átélés és alakítás viszonyáról, amelyet a késői polgári drámairás passziv "hősével" való foglalkozás alakított ki benne, fiiig néhány évvel ezelőtt még úgy képzelte, hogy a külső és a belső képet egyaránt az átélés folyamata hozza létre, most azt a hitet vallotta, hogy az érzelmekhez, vagyis a szerep átéléséhez az ut a cselekvésen át vezet. Az alak cselekvésében fejeződnek ki az alak érzelmei is.

A "FIZIKAI CSELEKVÉSEK" liÓESZEPÉT Sztanyiszlavszkij a szinész alkotói folyamatának tökéletes átállításaként értelmezte és immár következetesen elvetett minden korábbi fogalmat és kifejezést. Kriszti irja: "A szinész alkotó közérzetét szolgáló elemek hosszú láncát, amelyet Sztanyiszlavszkij művészi munkásságának különféle stádiumaiban felfedezett és feltárt, most egyetlen fogalomban - a cselekvés fogalmában - sűrítette össze. Ezentúl Sztanyiszlavszkij egész alkotó és pedagógiai munkásságának a magva a színésznek egyetlen pszichológiai folyamatként értelmezendő, igaz, természetes és céltudatos színpadi cselekvése lett. A cselekvés, amely az-