Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)
Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere
- 25 -De Sztanyiszlavszkij, alci - mint később irta - csak fokozatosan értette meg az uj feladatok társadalompolitikai jellegét, művészi szempontból is szokatlannak találta, hogy "a művészetet lerántják piedesztáljáról és célszerű feladatok elé állítják". A helyzetet tovább nehezítette, hogy a társulat legnagyobb részét, amely épp egy charkovi vendégjátékon vett részt, az intervenció elvágta a színháztól} csak 1922- ben tértek vissza az országnak fehérek megszállta részéből, íjyron Káinja, amelyet 1920-ban a társulat Moszkvában maradt része mutatott be, kudarccal járt. Időközben egész sor uj forradalmi színház létesült - Meyerhold szinháza,a Forradalom Színháza,a Népművészet Színháza, a Vörös Hadsereg Színháza, a Moszkvai Szakszervezeti Tanács Színháza -, amelyek,a "színház októbere" jelszó alatt* a forradalom közvetlen szócsöveiként léptek fel, merőben uj utakat kerestek a szinház területén is és tudatosan proletárközönség számára játszottak. Ez a hely nem alkalmas rá, hogy megvizsgáljuk a bonyolult színházi küzdelmeket a "baloldali színházak" és az "akadémiai színházak" között,noha e vizsgálódás hasznos és szükséges Is volna.Elegendő, ha itt annyit mondunk, hogy a baloldali szinház emberei,akik radikálisan szakítottak a hagyományos színházi formákkal, az akadémiai színházakat elavultnak és feleslegesnek nyilvánították, mig Sztanyiszlavszkij azt a nézetet vallotta,hogy a régi kultúrát nem elpusztítani kell, hanem tökéletesíteni. A fiatal szovjethatalomnak köszönhető, hogy az akadémiai színházak vívmányai megmaradtak. Ekkoriban irta Lunacsarszkij a művészet és kultúra likvidátoraihoz szóló üzenetében: "A hagyományok szétrombolása olyan tett volna, amelyet későbbi időkben éppen a proletariátus vetne leginkább a szemünkre. Lerombolni könnyebb, mint újat építeni, és így okosabb, ha annak eldöntését: szükségünk van-e még a régi színházművészetre, későbbi időpontra halasztjuk... Ezenfelül a színházak korántsem élettelen múmiák, hanem teljes mértékben alkalmasak rá, hogy sajátos belső törvényeik alapján önmaguktól tovább fejlődjenek."
