Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)

Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere

- 20 -nak reprezentatív megvalósulásaként Sztanylszlavszklj a Sir rál.y előadását jelölte meg, amely műnek a Művész Színház emblémáját Is köszönhette.

Ezekben az években Sztanylszlavszklj alkotó munkássága visszatükrözi azt az állandó ellentmondást, amelyet a külső és a belső jelenségek ábrázolása magával hozott. Maga Írja le például, hogy "lehetetlen volt a belső tartalomból kiindulva Igazi parasztokat bemutatni" és ezért Ismét a külső, naturalista oldal került előtérbe.

"Kiutat" keresve a színészi alkotás fizikai és pszichikai része között fennálló ellentmondásokból, Sztanylszlavszklj az egyik részt abszolutizálta és - szöges ellentétben későbbi nézeteivel - fejük tetejére állította a dolgokat: "Vajon nem az-e a helyzet, hogy a mi művészetünkben voltaképpen csak egyetlen Igaz vonal van: az intuíció és az érzelem vonala? Vajon nem ebből a vonalból ncnek-e ki öntudatlanul a külső és belső ábrázolatok, továbbá ezeknek formál, eszméi, érzelmei, politikai tendenciái, valamint a szerep technikája Is?"

Sztanylszlavszklj arra a nézetre jutott, hogy a színész általában olyasmit mutat, amit bensejében egyáltalán nem érez; ellentétet látott test és lélek között: "Mióta ezt a szakadást világosan felismerten, állandóan szörnyű kísértettén! állt előttem a kérdés: 'Milyen álláspontot foglaljunk el ezzel kapcsolatban?'"

Az abszolút valódiságra való törekvése során Sztanyiszlavszkij elérkezett a kétség egy olyan állomásához, amelyböl még semmiféle megoldási lehetőség nem bontakozott elő: "Hem tudtuk, milyen Irányba haladjunk művészetünkkel." Az 1905 őszén kitört forradalom, amelynek során a színházat átmenetileg bezárták, "megfelelő külső igazolást" nyújtott egy külföldi turnéhoz; és e Művész Szinháí, amelyből Sztanyiszlavszklj az idők során kiemelkedő eg Stest kovácsolt, 1906 januárjában elutazott K áme törsz ágba, Au ■ ztr iába és Csehszlovákiába.