Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

I. Robert Edmond Jones

- 23 -zik, vagy mondhatnánk, határozzák meg. Egy darab világítása na ezeknek a lámpáknak változatosan kombinált elrendezésével történik. Ennél a munkánál nagy technikai ügyességre és találékonyságra van szükség. A világítás mesterségét magas szintre fejlesztették és ennek a magas szintnek a megtartását az iskolákban és az egyetemeken folyó szigorú képzés biztosítja. A fénysugár a "mot juste"^* pontosságával mindig célba talál. Harap, mint a véső foka, és mélyre vág,mint a sebész kése. Minden törekvés arra irányul, hogy a proszcéniumnyilás mögött a gépezet tökéletesen működjék. Szinte anélkül, hogy észrevettük volna, ez a csodálatos találmány a Broadway szakértelmének jelentős részévé vált. Azzal az elvezettel és jóleső fölényérzettel irányítjuk reflektorfényeinket és fénytompitólnkat, mint amellyel egy nagy teljesítményű autót vagy repülőgépet vezetünk.

Egyes ritka pillanatokban azonban, a világítási próbák hosszú, csendes óráiban, valami különös dolog történik. Hirtelen úgy éreztük, hogy a fény él. S mig egy jelenetet fokozatosan kibontakoztatunk az árnyékból, mig hosszú rézsútos sugarakkal megvilágítunk egy oszlopot, vagy beszinezzük a körvonalakat,pillanatról pillanatra megelevenedik a jelenet, mig már 3zinte lélegzeni látszik, és munkánk inkarnációvá válik. Érezzük az elemi erők jelenlétét.

Alig van olyan díszlettervező, aki pályája sőrém valamikor ne érezte volna a fénynek ezt a lenyűgöző életszerűségét. Én valamennyi élmény közül, amit a színház adhat, ezeket a perceket tartom a legbecsesebbeknek. A színház igazi élete lüktet bennük. Ezekben a pillanatokban szemünk kinyink és egy ma még nem létező színház izgalmas világába pillantunk. A képzelet előreszökken.

Ezeknek a ritka pillanatoknak az emléke inspirál és vezet munkánkban. És miközben a színpadi világítás bonyolult mechanizmusának kezelésében tökéletesítjük magunkat, azt is

29. Mot juste - a megfelelő szó. /francia/