Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

I. Robert Edmond Jones

- 22

yîzal aszéfceketa színpadon, hogy szinte beszéljenek." A R6- «î ’> és Julia erkél.y jelenetében elengedhetetlen 4z erkély és joldfény. De korántsem fontos, hogy ez a hold olyan hold c<y8n, mint amilyen Veronában süt, mint az, hogy Julia eloldhassa róla:

& holdra, jaj ne mondj a holdra esküt!

Az körbe járva változik havonta:

Oly változó lesz majd szerelmed is.

A lénye;"; nets az Észak-Itáliában uralkodó légköri vl- ínyek ismeretében van,hanem abban, hogy megérezzüfc Shakescire költészetének szárnyaló liralságát.

A díszlettervező megalkotja azt a környezetet, amelyen minden nemes érzés lehetségessé válik. És ezzel visszáruul , A színész lép be. Ha a díszlettervező munkája jó, ebí-a a pillanatban megfeledkezünk díszletéről. Többé nem veink róla tudomást. Szinte nera is létezik. A színész vette ■i a színpadot; a díszlettervező jutalma pedig a színész di-;retében van.

pQ

c/ Fény és árnyék a színházban *

Max Reinhardt mondta egyszer: "Valaki azt mondta ne. hogy a színpadi világítás "lüvészete abban áll: fényt inni oda, ahol fényt akarunk, s elvenni onnan, ahol nem cárunk." Gyakran elgondolkoztam ezen a megjegyzésen, olyan •yakran, hogy az idő múlásával szinte már olyannak érzem, ilnt egy régi közmondást. Vigyünk fényt oda, ahol szükségünk . <1 rá, és vigyünk el onnan, ahol nincs. Mi lehet ennél egy: :erübb? Igazi problémánk azonban az, hogy megtudjuk: hova .igyuk a fényt és honnan vegyük el.

Azt mondhatnánk, hogy színházi produkcióinkat ma a ainórpadláson és az erkélyeken elhelyezett lámpákból a íinpadra áradó színes elektromos fény kupnyalábjai jellem- 8

8. Light and Shadow in the Theatre. I.m. A2-A7.p.