Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

I. Robert Edmond Jones

21

a jó díszlet nem icép, hanem szimbólum. A diszletm iveazet nem az, aminek Legtöbben képzelik, aem a belső detcora- 3io egyik ága. líppen annyira indokolatlan, hogy a 3zinpadon 3gy valódi szobát reprodukáljunk, mint az, hogy a Nauóleort játszó szinész maga Napoleon legyen, vagy hogy a régi moralitásokban a színész, aki a halált játssza, valóban halott Legyen. A valóságnak különös metamorfózison kell kere- túl ;eonie, mielőtt a színházban igazsággá válhat. Van ebben aj. furcsa rejtély. Emlékeznek az idézetre Hamletból : -'I. felv. 2. jel./

lamlet: Atyám - mintha látnám atyamat. loratlo: Hol uram?

.amiét ! Lelkem szemeben.

A díszletnek ezekhez a lelki szemekhez kell szólnia. Jgyanis van egy külső szemünk, amelyik néz és egy belső szedünk, amelyik lát. Nem szabad, hogy a díszlet önmagáért vona magara a figyelmet. Hersze, tehetjük olyan kifejezőve, o yan erőteljessé es drámaivá, hogy a színészre aem marad •as, mint hogy hímezze, variálja a témát, amelyet a lisztet iar elárult.

A tervezőnek mindig vigyáznia kell, hogy díszlete nehogy túlságosan sokat áruljon eL. Ismétlem, a jó díszlet aem <ep. Látvány, le ugyanakkor valami melyebb tartalmat Is kifejez: érzés, megidézés. Platón mondja valahol: "Sn a szépségét és nem a szép dolgokat keresem,” Ezt akarom mondani én Í3. A díszlet nem csak egy szép dolog,vagy szép dolgok gyűjteménye. A díszlet jelenvalóság, egy hangulat, egy meleg 3Zél, amely a dráma tüzét szítja. Visszhangzik, fokoz, megelevenít, Várakozás, jóslat, feszültség, óemmit nem mond, de mindent ad.

Egy pillanatig se értsenek azonban félre; én aem azt tanácsolom a díszlettervezőnek, hogy ne használjon valódi tárgyakat a színpadon. Ilyen, hogy szimbólikus szék, nem Létezik. A szék az szék. A varazs a szék elrendezésében van. Gordon Craig mondotta: "Moliere tudta, hogyan kell úgy elhe-