Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)
I. Robert Edmond Jones
20 -munka. A színház megköveteli mesterembereitől, hogy értsenek munkájukhoz. A színház iskola. A tanulást sohasem hagyhatjuk bba. A színházban, mint ahogy az életben is, mindenekelőtt, ■ aennyire lehet, megpróbálunk megszabadulni korlátáinktól.-<.tkor azcán elkezdhetjük gyakorolni ezt a nemes és varázsos 'ivészetet. Elkezdhetünk álmodozni. Amikor a függöny felmegy, a díszlet üti meg a darab alaphangját. A színpadkép nem háttér, hanem környezet. A színészek nem előtte, hanem benne játszanak. Még mielőtt idő lenne rá, hogy a színpadon bárki is megmozduljon, megszólaljon, azt mondjuk magunkban: "Ahá. Értem. Szóval Ilyen lesz. riiá." És ez éppen úgy vonatkozik egy realisztikus előadásra, mint például egy Yeat3-darab végletesen absztrakt, szimbolista díszleteire. Amikor színházba megyek, a szemem is gyönyörködni akar. Miért ne? Nem vagyok kiváncsi az úgynevezett 'jelzett díszletekre", ahol a katedrálist egy gótikus oszlop jelöli. Ilyenkor az az érzésem, mintha egy nagy ünnepségen vennék részt és rossz helyre, az oszlop mögé ültettek volna. Nekem elég a "csontváz-színpadokból", ahol a különböző jelentekben néhány építészeti elemet kombinálnak újra és újra át, mert ilyenkor az első félóra múltán mindig úgy érzem, hogy elvesztettem a dráma fonalát. Akaratomon kivül is azon kezdek töprengeni, hogy a kastély ajtaja, amelyet az első felvonásban láttam, vajon ebédlőasztal lesz-e a másodikban, vagy kelengyésláda az utolsóban. Nem, én nem szeretem ezeket az ügyes,hamisan gazdaságos masinériákat. Nem akarok pusztán elegáns, újdonság számba menő díszleteket látni, amelyek a legutolsó divatról számolnak be, mintha a díszlettervező, mint egy kereskedelmi utazó, most érkezett volna útjáról, a legújabb stílusokkal megrakott kofferrel. Én azt akarom, hogy a színpadi látvány megmozgassa képzeletemet. Abban a percben azonban,hogy ügyeskedést,erőlködést érzek ki a díszletekből, nemhogy serkentenék.de megbénítják fantáziámat. S ezzel számomra a darabnak vége. Én azért jöttem a színházba, hogy a színdarabot lássam, nem pedig a színdarabba fektetett munkát.
