Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

I. Robert Edmond Jones

- 19 -csillag cégtárs is csat elektromos fény. A kérdés as, hogy a közönség ally ennek látja- majd, milyen képsor indul el henne hatására. Olvastok, hogy Madame Pitoeff^®* Ophelia örülésl jelenetében úgy osztogatta a rózsákat, rozmaringokat és a kerti ruhát, mintha a paradicsom virágai közt járna. A színház rövid, kétórás életébe he kell vinnünk a tágahb élet képeit. A színház, amelyet benépesítünk, az Álmok Házának egy szobája. A ml feladatunk, hogy ezen a színpadon kifejezzük a minket körülvevő világ legbensőbb lényegét. Ebben a világban él Hamlet és Oidlpuss, a halhatatlan testtartásáról híres Juno és Macbeth három boszorkánya. Tudatos erőfeszítéssel meg kell tanulnunk járni ezeken a varázsos vidékeken. Bele kell képzelni magunkat végtelenségükbe.

Ez a titka a színház nagy embereiben égő tűznek. Anyayival érzékenyebbek, mint ml vagyunk, annyival éberebbek és élőbbek, hogy úgy érezzük, amit ml életnek nevezünk, nem.is élet, csak egyfajta álom. Tudásuk, fantáziájuk, érzelmi gazdagságuk, ujjongó lelkesedésük, gyors és világos Látásuk minden eseményt olyan értékkel ruház fel és gazdagít, amilyenről ml mágeaak nem is álmodunk soha. Kezükben mindez nemesek szépséggé, hanem hatalommá válik. Szépséggé és hatalommá, amit mi, a színházban, a színház életének részeként Látunk.

b/ Müvéaset a színházban^?»

igen eltérő véleményeket hallhatunk ma arról, hogy mi is a színház voltaképpen. Egyesek azt mondják templom, mások, hogy nyilvánosház, néhányan azt, hogy laboratórium vagy műhely, vagy az is lehet, hogy művészet, játék vagy valamiféle szövetkezet. Legyen bármi, egy dolog azonban feltétlenül bizonyos« nem folyik benne eléggé igényes, hozzáértő

26. Ludmilla Pltoeff /1896-1951/. Orosz származású színésznő, az első világháború végétől férjével, Georges Piioeff színésszel és rendezővel Párizsban ólt és játszott.

27. árt In the Theatre. I.m. 37-47.p.