Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

I. Robert Edmond Jones

- 15 -Talán álmodni, ez a bökkenő.

Mert hogy ml álmok jőnek a halálban, Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent.

Kétféleképpen mondtuk el ugyanazt a gondolatot. Az első próza, a második költészet. Mindkettő Igaz. Shakespeare megfogalmazása azonban - a költői megfogalmazás - valahogy mélyebb, egyetemesebb és igazabb. Ebben az értelemben joggal beszélhetünk a díszlettervezésről úgy, mint poézisről, mert inkább a darab lényegének, semmint külsőségeinek kifejezésére törekszik.

Együtt dolgoztam egyszer egy fiatal díszlettervezővel egy történelmi darab díszletén. Többek között egy heraldikai oroszlánokkal díszített gobelint kellett készítenünk.Elküldtem a könyvtárba, hogy kutasson fel néhány régi dokumentot. Egy csomó vázlattal, az eredeti díszítések pontos másolataival tért vissza. Nem voltak érdektelenek, de valahogy egyik sem az volt, amit kerestünk. Hiányzott belőlük az a valami, amit a szakmabeliek "jó színháznak" hívnak. Nem voltak "teátrálisak". Pontosak voltak és - élettelenek. Ezt meg is mondtam a tervezőnek. "De hogyan segíthetünk rajta?" - kérdezte. "Abba kell hagynunk a másolást - mondtam -, valami mással kell próbálkozni. Szabad szárnyra kell bocsátanunk a képzeletünket. Gondolkodjunk. Ne azon, hogy milyen is legyen a mi oroszlánunk, hanem azon, hogy mit is jelentett ez a minta a múltban, a középkorban. Talán Oroszlánszívű Richárd hordozta zászlaján ezt a motívumot, amint végigvonult Európán, útban a Szentföld felé. Richárd az Oroszlánszívű, Coeur de Lion... Gyermekkori emlékeket idéz e név. a lovagi kor képeit. Páncélba öltözött lovagok, elvarázsolt kastélyok,bűvös ablakmélyedések, az ezerveszélyü tenger, harci lobogók. Halljuk a osatakiáltásokat, és látjuk a füstben lobogó, úszó zászlókat. Coeur de Lion, a Keresztes és az éneklő