Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

I. Robert Edmond Jones

-lolls művészetnek mestere lehessen, nemcsak sokoldalú technikai felkészültségre van szüksége, hanem olyan művészi temperamentumra Is, amely különösen érzékeny egy adott helyzet, alkalom atmoszférájának felfogására, mint ahogy a muzsikus temperamentum Is különösen érzékeny egy zenei mü sajátos lényegének átérzésére. Díszlettervezőnek, akárcsak zenésznek, születni kell. Vagy van érzéke a hangulatok iránt, vagy nincs, éppen úgy, ahogy az embernek vagy van zenei hallása, vagy nincsen.

A díszletnek nincsen független, önálló élete. Mindenkor az előadás kiemelésére szolgál. A színészek távollétében nem Létezik. Lehet, hogy ez különösen hangzik, de a színpadtervezésének ezt az egyszerű és alapvető tételét még mindig széles körben félreértik. Milyen gyakran bukkanunk a kritikákban ilyen kifejezésekre: "A diszletes pompásak voltak". Sgy ilyen megjegyzés természetesen csak egy dolgot jelenthet, azt, hogy a darab szinrevlvői közül senki sem fogta fel az előadást szintetikus egységnek. Bgy kritikából idézek, amely nemrégen jelent meg egyik vezető újságunkban: "Az évad díszletei közül az egyetlen Igazi meglepetés..." Valóban az volt: meglepetés, mert már minden, a névre érdemes díszlettervező évekkel ezelőtt kinőtt a szcenikai meglepetésekből, A kritikusoknak sejtelmük sincs arról, hogy milyen könnyű ilyen szcenikai meglepetésekkel szolgálni a színházban. Vegyünk két forgókullsszát, egy csomó... - de nem. Miért árulnánk el a formulát? Mi nem meglepődést akarunk a közönségtől, hanem azt, hogy bizalommal és élvezettel elfogadják, amit adunk. A di3zlet okozta meglepetés csak része a még nagyobb meglepetésnek, amelyet az élmény egésze ad. Mégis a díszlet tele van valami furcsa feszültséggel. Menjünk be egy közönséges, hétköznapi, üres nappali szobába. Semmiféle feszültséget nem érzünk. Csak üres. Képzeljük el most ugyanezt a szobát egy meghatározott célra átrendezve, például karácsonyi gyermekzsurra feldíszítve. A szoba önmagában most már egészen addig nem teljes, míg a gyermekek meg nem érkeznek, o bogy megértsük, hogy a várakozás hangulatéinak milyen fon-