Harsányi Zsuzsa (szerk.): Amerikai díszletművészet - Korszerű színház 66-67. (Budapest, 1964)

I. Robert Edmond Jones

- 9 -icet, a kellékeket és valamennyi jelmezt. A színeket '■ ? -ín Írtam elő. Ez tálán meghökkentően hangzik azok számára, akii a diszletezést és a jelmezkészitést a színházi mesterség különböző againak tartják, holott ezek valójában elválaszthatatlanok. Ugyanannak a kéznek kellene megterveznie a szobát és a ruhákat, amelyeket a szoba festett falai közt élő szereplők viselnek. Ez a jövő di3zletmüvészetében igy is lesz. Érzem, hogy ez az eszmény lesz végül is az amerikai színház eszménye.

2. Részletek a Drámai képzelet című könyvből a/ Egy fiatal díszlettervezőhöz^0*

Jonest gyakran nevezték a színház poétájának. Alábbi, a Drámai képzelet cimü munkájából vett tanulmányaiban a üiszlettervezés költői munkafolyamatát elemzi, az alkotó gondolkodásmód szükségességét hirdeti a diszletmüvészetben. Sok olyan gondolatot, amelyet már A .jövő sz in padi díazletmüveszete cimü cikkében is felvetett, itt újra tárgyal, mélyebben, érettebben.

A díszlettervező a szó legigazabb értelmében ezermester. Tud készíteni tervrajzokat, falfestményeket és világítási terveket, "ervez tűzhelyeket, pruszlikokat, hidakat és parókákat. Ért az pitészethez, de nem építész; tud festeni, de nem festő; tud jelmezeket varrni, de nem szabó. 5 bár e sokféle készség közül bármelyiket, vagy valamennyit tetszés szerint el-veheti, egyikbe sem merül bele annyira, hogy ezzel a többit kizárna, és pusztán önmagáért egyik sem érdekli igazán. Ezek az adottságok csak mestersége.szerszámai. Igazi hivatása valami egészen más. Ő az alkalom művésze.

Minden darab - vagy méginkább a darab eloadasa - megannyi alkalom, amelynek megvan a maga jellegzetes karaktere, úgy is mondhatjuk, atmoszférája. A díszlettervező feladata, hogy ezt a sajátos minőséget minden birtokéban lévő eszközzel fokozza, elmélyítse. Ahhoz, hogy valaki ennek a speciá- 10

10. To a Young '>:•" igner. i.m. 27-55.P