Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

A jelmeztervek /helyeaebben a szereplőkről készített tervek, miután a szereplőket jelmezben, maszkban és a legkifejezőbb testtartásban rajzolom meg/ szintén körülbelül ugyanezeken az állomásokon mennek át a piszkozatoktól a dokumentáció átnézéséig s a végleges vázlatig. Rendszerint párhuzamosan készitem őket a díszletekkel /néha még hamarabb is/.

Meggyőződésem, hogy a kifejező vázlat sok mindent sugallhat a színésznek - megláttathatja esetleg az alak lényegét.

Ezért a rajznak rendkívül realisztikusnak kell lennie. A torzított testarányok, a sematikus vagy lapos rajzolásmód, a különféle rajzolási trükkök az első jelmezes próbákon ijesztő eredményekhez vezethetnek.

A szereplőkről készítendő vázlatokat véleményem szerint legideálisabb a "kis hollandusok" modorában megrajzolni, az anyag érzékeltetésével. Ez természetesen nem könnyű.

Az elgondolás megszületésének folyamatában hasznos, ha nem akarunk minden előadáson tökéletesen uj montirozási elvet találni, azaz helyes az ujitás tehetetlenségi nyomatékát fékentartani.

A makettek leadásával és a szerelőrészleggel való kapcsolattal összefüggésben meg kell jegyeznem, hogy ezen a téren a díszlettervezőnek harcos erényeket kell csillogtatnia. Minden színházban,

92