Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)
A díszlettervezés néhány kérdése
színészek nívójára leszállítani, hanem a színészeket kell a díszletek színvonalára felemelni. És a színész vitathatatlan vezető szerepe nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ezt a vezető elemet silány szobadiszletekkel kell körülvenni. A munka első fázisát az elgondolás keresésének nevezhetjük. A -tervező megkapja a rendezőtől az előadás kimeritő leirását, amelyben a darab eszmei feltárása társul az előadás stílusára vonatkozó megjegyzésekkel... Sajnos, a valóságban ez sohasem történik igy. Rendszerint a rendező annyit közöl a díszlettervezővel, amit mindenki el tud képzelni a darab átolvasása után; a stilus csak a munka folyamata közben formálódik ki s e formálódási folyamatban éppen a díszlettervező által leadott makettek után következik be egy döntő ugrás. így tehát, minden lehető módszerrel kiderítem azt, amit az előadásról tudnom kell, s utána megkezdem munkámat az előadás legétvágygerjesztőbb mozzanatainak papirra vetésével. Ezek a vázlatok színes ceruzával készülnek. E rajzoknál nem veszem tekintetbe sem a színpad méreteit, sem a változások számát, sem a díszletekre engedélyezett összeget - mindenhatóként rajzolom meg őket. A vázlatok mérete minimális /5x9 cm/, de számuk igen nagy. A kis méret célja az, hogy minimum-88
