Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

ra csökkentsem a rajzolás folyamatát. A vázlatokból a különböző elgondoláaoknak caak általam érthető jegyzőkönyve áll öaaze.

Végül az egyik vázlatban megragad valami. Akkor a kiemelt változat egyre bonyolultabb formában jelenik meg, különböző variáneai azületnek, mig végül tiazta éa világoa vázlatot nyerek. Mindez a munka a dokumentációval, ikonográfiával való megismerkedésem előtt zajlik le, miután véleményem szerint az "üres lap" alapján kiválasztott anyagok, amelyek nincsenek kapcsolatban a tervező konkrét elképzelésével az előadás stílusáról, öncéluakká változhatnak, s eltávolodnak a darab követelményeitől.

Miután teleszivtam magam dokumentumanyaggal /ez a folyamat elkerülhetetlen, ha nem akarunk abba a veszedelmes bajba kerülni, hogy vagy feltalálunk valamit, amit már előttünk felfedeztek, vagy pedig mindent önmagunkból meritünk/, újra átdolgozom a vázlatokat - további elemekkel gazdagítom őket. A dokumentumanyag áttanulmányozása során gyakran teljesen uj gondolatok merülnek fel bennem, amelyeknek hatása alatt gyökeresen megváltoztatom a vázlatot.

így tehát megszületnek az előadás alapvető mozzanatainak eszmei vázlatai. Csak ezután fordítom figyelmemet szakmánk szomorú prózájára: a színpad méreteire, technikájára, a változások körülményeire stb.- 89 -