Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

vetelve mindenki feláll, kivéve néhány embert, aki vele együtt került elítélésre. Ebben az epizódban a megszokottól eltérő módon akartam meggyőzni a nézőt arról, hogy a legfontosabb dolog a kulisszák mögött történik. Kockázatos lépesre szántam el magam.

Fekete bársonnyal bevont keretet készíttettem, amelyre sorokban felaggatotl, anyagból formált emberi fejek kerültek inggallérral és zsabóval. A fejek perspektivikusan kisebbedtek és különbözően voltak maszkírozva. Amikor a konvent szavazott, az élő tagok sorai által eltakart keret lassan felemelkedett, a fejek a sajátos odaerősités segítségével megtartották függőleges helyezetüket, megjelentek a bársony hátterén, a felálló tömeg hatalmas perspektíváját alkotva.

E módszerben két sajátosságot értékelek. Az egyik: a bábok teljes mértékben ha3onlitottak-az emberekhez /még a szinházi szakembereket is megtévesztették/ - a módszer valóban illuzionista volt. A második: mig a fejek első sora félmáterre emelkedett, addig a következő sorok hat-hét méterre; ez a felemelkedés nem volt naturalista, de ezerszer temperamentumosabb és kifejezőbb annál, mintha kétszáz statisztát székekre állitok.

Ezt a képzeletszerüséget a jelenet tartalmától lebilincselt nézők nem is vették észre.- 83 -