Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

Éa amikor a Történelmi Muzeum termeiben kiállításra kerültek a legkülönfélébb diszletek, a kritika nem titkolta értetlenségét: melyik módszer az elfogadott éa melyiket kell eretneknek nyilvánítani?

Noa, a szovjet díszlettervezők módszereinek, stílusának és fogásainak széles skálája ellenére véleményem szerint két élesen különváló tipust különböztethetünk meg: az illuzionista képszinpad és a funkcionális térszinpad tervezőjét.

Félreértések elkerülésére részletesebben meg kell beszélni e két szakkifejezést.

Az illuzionista képszinpad tervezője a szinpadnyilást olyan keretnek fogja fel, amely elhatárol egy bizonyos.mélységében határtalan közeget, s a tervező e térségben szabadon gazdálkodva a nézők szeme előtt bármilyen tér illúzióját keltheti. Ez a módszer, amely az ábrázolás tárgyának bármilyen képze]etszsrü tárgyalását is megengedi, kereken tagad minden reális szinpadteret.

Azoknak a művészeknek számára, akik ezzel a módszerrel dolgoznak, a doboz-szinpad munkájuk elengedhetetlen előfeltétele.

A másik módszer hivei, akiket feltételesen "térszinpadosoknak" neveztem el, mindig konkrét térnek fogják fel a színpadot, amelynek méreteit a néző reálisan érzékeli. Ezt a térséget be kell- 79 -