Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Részletek megíratlan önéletrajzomból

Már gyermekkoromban elhivatottságot éreztem egy művészethez. Ez a festészet volt. És soha nem is gondoltam a színházra.

Azután minden másképp történt.

De a festészetért mindmáig rajongok. Mir .leneseire egyetlen művészeti ág rossz alkotása sem dühit fel annyira, mint egy rossz festmény.

A színházhoz véletlenül kerültem s azután már nem volt menekvés.

Hosszú éveken át vigasztaltam magam azzal, hogy ez csak ideiglenes és hogy majd visszatérek a festészethez.

De egy újabb fordulattal váratlanul rendező lettem.

A dolog a következőképpen esett.

Azoknak a rendezőknek munkája, akikkel mint tervező dolgoztam együtt és akikre ma gyöngéd szeretettel gondolok viasza, akkoriban tiltakozást váltott ki belőlem, ügy éreztem, nem azt csinálják, amit kell és én mindezt jobban tudnám.

1929-ben egy idős rendező,aki mellett szintén mint tervező munkálkodtam, hallatlan elvszerüséggel a bemutató előtt a szinház igazgatóságához fordult és bejelentette, hogy a darab sokkal inkább az én rendezésem, mint az övé, szerepeljünk tehát mindketten rendezőként a szinlapon.

A meglepett igazgatóság beleegyezett és nyomdai utón rendezőnek*nyilvánítottak.

Egy év múlva a fiatal Vahtangov Színházhoz, hol tervezőként működtem, benyújtottam a Hamlet rendezői tervét.- 7 -