Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

rendező bonyolult feladatot tűz maga elé; nehéz jelenetet, konkrét részproblémát kell megoLdanla, de ez nem sikerül. Az előadásnak mégis sikere van és senki nem vette észre, hogy a megoldás nem az igazi. Ez igen veszélyes ut. Eltévelyedéshez vezethet, annak az érzéknek eltompulásához, amely megsúgja, hogy megszületett-e az előadás igazi koncepciója, megoldása, vagy sem. De ha a rendező nem keresi e koncepciót, hanem abban reménykedik, hogy az önmagától kialakul, akkor elképzelései és felfedezései a jövőben is sivárak lesznek.

Az előadás alapvető koncepciójának teljesen függetlennek kell lennie nemcsak az adott színésztől, az adott színháztól, hanem általában a színháztól is. Ha az alapvető koncepció megjelenik, vonzereje létezésében, eszméjében rejlik és akkor elvileg teljesen mindegy, hogy a színházban, a filmen valósul-e meg, vagy pedig képet festenek az alapján. A konkretizálódás az alkotómunkának csak későbbi szakasza.

Ha végül kirajzolódik az utópisztikusán ideális kép, amelyben a rendező hisz, uj szakasz kezdődik: meg kell találni a konkrét szinházi módszereket .

Itt számításba kell venni a szinházi módszerek minden elképzelhető lehetőségét. A jelenleg használatos, a múltban használt, elfelejtett, fé- 61 -