Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

lógiájának sok mozzanatát rendkívül pontosan kidolgozták, de aokkal kevésbé törődnek a rendezői alkotómunka pszichológiájának mozzanataival. Saját tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a legjobb, legnagyobb színházakban, azokban a színházakban, ahol a szinéaz elgyönyörködik a gondolatban, hogy szigorúan tudományos alapon dolgozik, a rendezés gyakran a véletlen megoldások és a "hasraütáa" kezdetleges módszerével él, a rendezői koncepció módszertana pedig teljesen kidolgozatlan.

De ha elvetjük a módszert, amelynél a rendező a mindennapi élet tapasztalataira támaszkodik, mit tudunk helyette ajánlani? Ha a rendező mai társadalmi vígjátékot vagy drámát rendez, a nem tűz ehhez maga elé újítói feladatokat, ha ellensége a fantáziálásnak és a bizonytalan kimenetelű kísérletezésnek; ha ez a szerény, szolid ember egyszerűen meg akar rendezni egy mindennapi életből vett, mindennapi alakokat bemutató darabot, akkor természetesen mindazokra a kérdésekre, amelyek a darab rendezése közben felmerülnek, választ tud adni személyes élményeiből, visszaemlékezéseiből.

S azokban az esetekben, amikor a színdarabban olyan gyári műhely szerepel, amelyet még életében nem látott, akkor elmegy a műhelybe és "elsajátítja", mint ahogy "elsajátította" a maga szobáját vagy lakását.

Színdarabjainkban gyakran olvassuk a következőket: "Egy étterem vezetőjének szerényen berende- 56 -